József Attila
Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
orízlek kéro tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdo,
ezer ölelo karja megno,
az égrol a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.