Krisz Rudolf
Veled ébred a fény

Kérj bármit, Érted megteszem.
Feladtam, tálcán nyújtom életem.
Szemedben látom végzetem.
Hozzád vezet minden híd,
Kérlek, sorsom át ne írd!

Nélküled bolyongok csupán.
Magányba fojtott hosszú éjszakák,
Átvészelt nappalok után,
Mint az újszülött, ha sír,
Úgy ölelj át hajnalig!

Refrén:
Veled ébred a fény,
Eltitkolva mennyit ér
Az a perc, az a szó,
Rejtve bunös áruló!

Kérj bármit, Érted megteszem.
Itt állok erkélyednél, jöjj velem!
Sorsom Júliája légy!
Minden perc méregként emészt,
Glóriák nélkül nincs esély!

Nélküled véletlen csupán,
Hogy ébred újabb hang a zongorán.
Úgy vágyom Rád, mint napra éj.
Ámor íja tör felém,
Kérlek, érezd, amit én!

Refrén:
Veled ébred a fény,
Eltitkolva mennyit ér
Az a perc, az a szó,
Rejtve bunös áruló!

Rólad suttog a szél,
Eltitkolva mennyit ér
Apró daltöredék,
Mit nem játszottál még?

Eltunni látszik minden fény,
Bár lenne új esély a holnapért!
Érezned kell, mit látni félsz!
Mért súgjam százszor, hogy megértsd?
Egy angyaljel mért nem elég?

Kérj bármit, Érted megteszem,
De ahhoz merned kell, hogy úgy legyen!
Ahogyan álmok tengerén a vihar, madár partot ér
Lelked titkos szigetén!

Refrén:
Veled ébred a fény,
Eltitkolva mennyit ér
Az a perc, az a szó,
Rejtve bunös áruló!

Rólad suttog a szél,
Álomszép, de mennyit ér
Apró daltöredék,
Mit nem játszottál még?

Tiltott csók, tiltott fény
Álomszép, de mennyit ér
Apró daltöredék,
Mit nem játszottál még?

Rólad suttog a szél,
Álomszép, de mennyit ér
Az a perc, az a szó,
Rejtve bunös áruló!

Veled ébred a fény,
Álomszép, de mennyit ér
Apró daltöredék,
Mit nem játszottál még?